— Dennis Prager │ Daily Caller
Múlt szombat este a New York Rangers National Hockey League (NHL) csapata szinte hihetetlen dolgot tett. Bár a tervek szerint LMBTQ "Pride" mezt viseltek volna a mérkőzés előtti bemelegítés során, a csapat egyetlen tagja sem tette azt meg.
A közelmúltban az NHL-ben - amelyet olyan emberek irányítanak, akiket ugyanolyan gyávaság vezérel, mint a Major League Baseball, a National Football League és a National Basketball Association vezetőit - az LMBTQ+ "Pride" mezkövetelésekkel való szembeszegülésre volt példa, amikor a Philadelphia Flyers egyik játékosa, Ivan Provorov 10 nappal korábban megtagadta a "Pride" mez viselését.
A Fox News beszámolója szerint:
"Provorov nem volt hajlandó részt venni a mérkőzés előtti bemelegítésen, ahol a játékosok Pride-témájú mezeket viseltek és szivárványos Pride-szalagba csomagolt hokiütőkkel hadonásztak. 'Mindenkit tisztelek' — mondta az újságíróknak, miután megnyerték az Anaheim Ducks elleni meccset. 'Tiszteletben tartom mindenki döntését. Az én döntésem az, hogy hű maradok önmagamhoz és a vallásomhoz'."
Provorov orosz ortodox. (Kérdés: egy protestáns vagy katolikus NHL-játékos megtagadta a "Pride"-mez viselését?)
Talán a New York Rangers szervezete tisztában volt azzal, hogy Provorov mekkora támogatást kapott: "Több hírportál, köztük a Post Millennial, az OutKick és a Washington Examiner azóta arról számolt be, hogy a Philadelphia Flyers Provorov mezei több online üzletben is elfogytak."
A Flyers és úgy tűnik, a Rangers is megtudta az igazságot a szurkolóiról: túlnyomó többségük — és feltehetően az amerikaiak és általában a kanadaiak — nem akarják diszkriminálni az LMBTQ+ embereket, de nem akarják, hogy csapataik úgy szerepeljenek, mint akik "büszkeségüket" fejezik ki az LMBTQ+ emberekkel kapcsolatban.
Ez tükrözi a társadalom egészét. Az amerikaiak túlnyomó többsége hisz az LMBTQ+ személyekkel szembeni toleranciában, de nem hisz a rájuk büszke szervezetekben.
Miért van ez?
Mert a "Pride" nem a toleranciáról szól. A "Pride" totalitárius.
A tolerancia a viselkedésről szól. A "Pride" a gondolkodásról szól.
A bizonyíték az, hogy míg a toleranciával kapcsolatban vannak törvények, addig a büszkeséggel kapcsolatban nincsenek törvények. És ha lennének, a legtöbb ember megértené, hogy az ilyen törvények a gondolatszabályozás területére lépnének.
A legtöbb ember nem tudná megfogalmazni az LMBTQ+ "büszkeség" totalitárius jellegét. De érzik. Ezért lett Provorov meze a Flyers legkelendőbb meze. Az Észak-Amerika gyakorlatilag minden sportújságírója által írt pletykákkal ellentétben (nincs birkaszerűbb csoport a sportújságíróknál), az emberek nem azért ellenzik az LMBTQ+ mezeket, bulikat, hokiütőket, díszkivilágítást és az alázatosság egyéb megnyilvánulásait, mert utálják a melegeket. Azért teszik ezt, mert érzik, hogy mindez totalitárius — hogy őket és a csapataikat csoportgondolkodásra kényszerítik.
Ezért választotta a baloldal a "büszkeség" szót a "tolerancia" helyett — a "büszkeség" a gondolkodásról szól. A liberalizmussal és konzervativizmussal ellentétben a baloldal totalitárius. A totalitarizmus pedig a gondolkodást és a beszédet is ellenőrzi.
Az egyetlen különbség az amerikai baloldal és a kommunista totalitarizmus között a lehetőség. Minden baloldali irányítani akarja a beszédet és végül a gondolkodást is. Így ha a melegeket a mindennapi életben ugyanúgy kezeljük, mint a heteroszexuálisokat, az nem elég. Sokkal tovább kell mennünk. Ki kell fejeznünk a "büszkeségünket" a melegekre és leszbikusokra vonatkozóan — és nem csak a melegekre és leszbikusokra, hanem a biszexuálisokra, a transzneműekre, a "queer"-ekre és a nem binárisokra is. Nemcsak mondanod, hanem gondolnod is kell, hogy "büszke vagyok azokra az emberekre, akik nem tartják magukat sem férfinak, sem nőnek" — mintha az ilyen mentális betegség teljesítmény lenne.
Ugyanígy tartózkodnunk kell attól is, hogy azt gondoljuk, — pláne, hogy azt mondjuk —, hogy általában az a legjobb egy gyermek számára, ha van egy édesanyja és egy édesapja, vagy hogy egy férfi és egy nő házassága a legjobb a társadalom számára. És tartózkodnunk kell attól is, hogy fenntartásokat fogalmazzunk meg azzal kapcsolatban, hogy a tanárok többé ne "fiúknak és lányoknak" szólítsák a diákjaikat; hogy az ötéveseknek "drag queen meseórákat" tartsanak; vagy hogy hormonblokkolókat adjunk a gyerekeknek.
Amikor legközelebb az észak-koreai "gondolatkontrollról" olvasol, értsd meg, hogy az észak-koreai gondolatkontroll csak fokozatokban különbözik a sporteseményeken tartott "Pride" napoktól és éjszakáktól — és a baloldal többi részétől. Az amerikai baloldal, akárcsak az észak-koreai baloldal, az elmédet követeli, nem csak a viselkedésedet.
