— Dennis Prager │ Townhall
Az egyetemen a kommunizmus volt a szakterületem. A Columbia Nemzetközi Ügyek Iskolájának Orosz Intézetének ösztöndíjasaként, ha jól emlékszem, én voltam az egyike annak a hét diáknak az egész egyetemen, ha jól emlékszem, egyike voltam annak a hét hallgatónak az egész egyetemen, akik az akkoriban "kommunista ügyeknek" nevezett szakon tanultak.
Azért említem ezt, hogy rámutassak: legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy amit tanultam, valaha is alkalmazható lesz az Amerikai Egyesült Államokra, a világtörténelem legszabadabb országára.
Feltételeztem, hogy a kommunizmus — különböző okok miatt — valami olyasmi, ami máshol történt meg — a legnyilvánvalóbban Oroszországban, Kínában, Vietnamban, Kubában, Kambodzsában és Észak-Koreában.
Mik voltak ezek a különböző okok? Az egyik a szabadság hiánya volt ezeknek az országoknak a történelmében. A másik az volt, hogy — Kuba kivételével — ezek az országok kívül estek a nyugati civilizáción.
Ennyi évvel később látom, hogy tévedtem. A kommunizmus — vagy ha úgy tetszik, a baloldali fasizmus és totalitarizmus — eljut Amerikába és Kanadába, és (kicsit lassabban) Ausztráliába és Új-Zélandra.
Hihetetlen — vagy talán nem is annyira hihetetlen —, hogy több mint kétszáz év példátlan és páratlan szabadsága, a zsidó-keresztény értékek és ész iránti elkötelezettsége, valamint a nyugati civilizáció egyedülálló vívmányai semmit sem jelentenek az amerikai nép mintegy felének és gyakorlatilag minden fontosabb intézményének.
Hihetetlen, vagy talán nem is olyan hihetetlen, hogy több mint kétszáz év példátlan és páratlan szabadsága, a zsidó-keresztény értékek és ész iránti elkötelezettsége, valamint a nyugati civilizáció páratlan vívmányai semmit sem jelentenek az amerikai nép mintegy felének és gyakorlatilag minden fontosabb intézményének.
Egyetemeink erkölcsi és szellemi pusztasággá váltak — ideológiailag csaknem ugyanolyan homogénné, mint a Moszkvai Állami Egyetem volt a szovjet korszakban. 2022 decemberében hétszer annyi adminisztrátor (15 750) volt a Stanford Egyetemen, mint oktató (2 288).
Orvosi iskoláink a szovjethez hasonló tudományt tesznek magukévá. Egyre több helyen arra oktatják a leendő orvosokat, hogy ne használják a "férfi" és a "nő" kifejezéseket. A Harvard Medical School illetékesei a "terhes és szülő emberek" megnevezéseket használják a "terhes nők" helyett. A gyermekkórházakban pedig hormonblokkolókat alkalmaznak (amelyek egyéb veszélyek mellett a jövőbeli reproduktív funkciókat is károsíthatják), és tökéletesen egészséges tinédzsereket csonkítanak meg.
Az olyan elit jogi egyetemek diákjai, mint a Stanford és a Yale, úgy viselkednek, mintha a Komszomol, a szovjet kommunista ifjúsági szövetség tagjai lennének. Azon ritka alkalmakkor, amikor konzervatív előadók jönnek az egyetemükre, a diákok zaklatják őket, üvöltöznek és káromkodnak velük, megakadályozva, hogy beszélhessenek — az 1930-as évek Németországának Hitlerjugendjére emlékeztető módon.
A legnagyobb szabadság, a szólásszabadság eltűnőben van. Lenin óta egyetlen baloldali intézmény vagy ország sem engedte meg az ellenvéleményt, és ez alól az amerikai baloldal - amelyet liberálisok választanak és védenek - sem kivétel. Az egyetemisták már majdnem fele azt mondja, hogy nem hisz a szólásszabadságban a "gyűlöletbeszéd" miatt, ami természetesen azt jelenti, hogy minden olyan beszéd elnyomása mellett foglal állást, amellyel a baloldal nem ért egyet.
Talán még inkább, mint a Szovjetunióban, az őrültség váltotta fel az értelmet. Ontarióban, Kanada legnépesebb tartományában az oktatásért felelős tartományi ügynökség bejelentette, hogy az az elképzelés, hogy csak egy helyes válasz van a matematikában, a fehér felsőbbrendűség kifejeződése. Az oregoni oktatási minisztérium ugyanezt jelentette be. Az Amerikai Orvosi Szövetség kijelentette, hogy egyetlen amerikai születési anyakönyvi kivonatban sem szerepelhet a gyermek neme — a gyermek majd később dönt erről.
A tanárok országszerte már 5 éves gyerekeket is megfosztanak ártatlanságuktól. Rutinszerűen elviszik őket drag queen show-kra, ahol női ruhás férfiak táncolnak nekik (olykor szeméremsértő módon). Miért? Mert a legtöbb amerikai iskola célja az első osztálytól a posztgraduális képzésig, hogy minden amerikai fiatal elhiggye, hogy a nemiség "nembináris" — hogy az érző lények világában, minden állattól eltérő módon — az emberi lények szexualitásukban nem oszlanak férfiak és nők két csoportjára.
A COVID-19 korszakban a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ, a Nemzeti Egészségügyi Intézet és gyakorlatilag minden más nemzeti orvosi és egészségügyi ügynökség nagyrészt elvetette a tudományt és még az elemi tisztességességet is (emlékezzünk csak azokra az amerikaiakra, akiket erőszakkal megfosztottak minden látogatótól, és hagyták őket egyedül meghalni a kórházakban), és a baloldal eszközeivé váltak. Ők és az amerikai szovjetizált tanári szakszervezetek amerikai gyerekek millióit tették tönkre azzal, hogy közel két évre bezárták az iskolákat. A klímaváltozással kapcsolatos világvége-hisztérián, az erőltetett nemi zavarodottságon és a vallás hiányán kívül ez vezetett a serdülőkori depresszió és öngyilkosság legmagasabb arányához, amit valaha is feljegyeztek Amerikában.
Igazságügyi minisztériumunk, bíráink mintegy fele és biztonsági szerveink jó úton haladnak afelé, hogy azzá váljanak, amivé a szovjet igazságügyi minisztérium, a szovjet biztonsági szervek és a szovjet bírák váltak: az uralkodó párt eszközeivé.A mi fősodratú médiánk — kevés kivételtől eltekintve — éppoly kevéssé elkötelezett az igazság mellett, mint egykor a szovjet kommunista párt szervei, a Pravda és az Izvesztyija. A New York Times, a Washington Post, a CNN, az ABC, az NBC, a CBS, az NPR és a PBS ugyanezt a szerepet tölti be a baloldal és így a Demokrata Párt számára.
Csak idő kérdése volt, hogy a baloldal mikor tartóztatja le az ellenzéki párt volt elnökét.
