— T.S. Weidler │ American Thinker
A liberalizmus egy vallásutánzat [pszeudovallás, azaz álvallás és vallásszurrogátum, azaz valláspótlék — a szerk.], amely összeegyeztethetetlen azzal a zsidó-keresztény világnézettel, amely az Egyesült Államokat és a nyugati világ nagy részét felépítette.
2023-ban lesz J. Gresham Machen Kereszténység és liberalizmus című prófétai könyvének 100. évfordulója. Ez a könyv ma is ugyanolyan pontos, mint amilyen prófétai volt, amikor megírta. Központi tézise száz évvel ezelőtt az volt, hogy a liberalizmus maga a saját vallása, amely elkülönül a kereszténységtől és azzal összeegyeztethetetlen. A kereszténység parazitájaként működik, és csak egyfajta különálló álvallásként lehetséges a pontosan megértése.
Machennek természetesen igaza volt, és az amerikai élet elmúlt száz éves hanyatlása tanúskodik erről. Ha megvizsgáljuk az elmúlt évszázadot szerte a világon, rengeteg olyan, korábban keresztény nemzetet találunk, amelyek átvették a liberalizmust, és minden értelemben hanyatlásnak indultak, és a hitüket elvesztették. A legtöbb zsidó-keresztény nemzet inkább próbált a liberalizmushoz igazodni, mintsem legyőzni azt.
A kezdetektől különböző
A liberalizmusnak — legyen az marxista osztálykonfliktus, kritikai fajelmélet, feminizmus vagy bármilyen más megnyilvánulás — megvan a maga teremtésmítosza, amely ellentmond a zsidó-keresztény teremtési eseményeknek. Ennek a mítosznak a modern kori alapítója valószínűleg Jean Jacques Rousseau volt, aki a "természetes állapot" elméletét tanította. A természetes állapotban a gyerekek olyan ártatlanságban születnek, mint egy üres palatábla [tabula rasa — a szerk]. Ez a bibliai Édenkert koppintása. Az Édenben mindenki ártatlan és békés volt, de Istennek tartoztak beszámolni tetteikről. Rousseau természeti állapotában az emberiség ártatlanul emelkedett ki saját mivoltából — és Isten szerepe irreleváns.
Az emberi faj eredettörténete sok mindent megmagyaráz a modern világban. A modern világ imádja a természetet. Ha valami "természetes módon" jön egy személyből, akkor a modern pszichológus feltételezi, hogy a dolognak eredendően jónak kell lennie az adott személy számára. Ha egy gyermek ellenkező neműként akar "azonosulni", akkor annak az ártatlan gyermeknek igaza kell, hogy legyen, és a felnőtteknek is engedelmeskedniük kell ennek. A zsidó-keresztény világnézet szerint a felnőttek feladata a gyermekek fenyítése, fegyelmezése és nevelése, míg a naturalista liberális nézet ennek az ellenkezőjét tanítja. Az eredmény: felnőttek milliói, akik elutasítanak minden felelősséget, és akik gyermekként viselkednek, és nem képesek értelmes módon nevelni a gyermekeiket.
Az eredendő bűn
Minden vallás a teremtéstörténet után magyarázatot ad arra, hogy hogyan romlottak el a dolgok. A keresztény és a zsidó vallás Ádám és Éva Isten elleni lázadását tekinti minden bűn és romlottság kiindulópontjának. Ezt hívják "eredendő bűnnek", és ez mindenkire kiterjed. A szekuláris baloldali szerint a társadalmi körülmények azok, amelyek tönkretették az ártatlan "üres palatáblát". Ebben az elméletben a gyerekek ártatlannak születnek, de a társadalmi nyomás a kapzsiság, az önzés és a kegyetlenség felé tereli őket. A liberalizmus eredendő bűne: a társadalmi konfliktus — és nem valami olyasmi, amely egyének ellentétéből fakad.
A bűn bibliai magyarázata azt mondja, hogy az emberi társadalmak azért rosszak, mert az emberi egyének rosszak. A liberalizmus ennek az ellenkezőjét tanítja. A liberalizmus szerint a bűn a társadalom létéből fakad. Az emberi egyének ártatlanok, viszont az emberi társadalmak okozzák az összes bűnt. Ezért van az, hogy a liberálisok mindig olyan dolgokat hibáztatnak, mint a rendszerszintű rasszizmus, az osztálykonfliktus és a strukturális egyenlőtlenségek egyéb formái vagy a láthatatlan mumusok. A liberalizmusban nincs személyes igazságosság, csak társadalmi igazságosság van. Nem hiszik, hogy a bűn valakinek a hibája: az mindig a társadalom hibája. Így megoldásaik természetesen mindig a társadalom dekonstrukciója felé mutatnak.
A megváltás
Minden vallásnak van egy terve a megváltásra, amely az eredendő bűn gyökerét célozza meg. Ha a bűn megváltásra kerül, az áldozatot fog követelni. Ha a bűn egyéni, akkor az egyénnek kell megfizetnie az áldozatot. Ha a bűn intézményes, akkor az intézményeket kell feláldozni.
Ezért követelik a liberálisok mindig, hogy a társadalom a személyes bűnök mintái szerint tájékozódjon és járjon el. Ragaszkodnak ahhoz, hogy bűnük nem az ő hibájuk. A társadalmi nyomást, az éghajlati problémákat, a szegénységet és hasonló dolgokat okolnak. Nincs személyes elszámoltathatóság, nincs igazságszolgáltatás, csak társadalmi igazságosság van. Nincs személyes bűnbánat, csak intézményi felelősség van. Örülnek, amikor egy vállalat feláldozza az ügyfélkörét azáltal, hogy woke-ká válik, vagy ha egy város eltávolít egy régi szobrot, vagy megváltoztatja egy autópálya nevét. Úgy vélik, hogy ezek a bűnbánat és a megváltás intézményes cselekedetei.
Az üdvösség
Minden vallásnak van valamiféle eszkatológiája. Az eszkatológia egy olyan szó, amely azt az épülő és növekvő mozgalmat jelenti, amely majd az idők végén csúcsosodik ki. A keresztények hisznek abban, hogy Isten országának evangéliumát addig terjesztik, amíg minden nemzet tanítvánnyá nem válik, majd Krisztus visszatér, hogy mindent újjáteremtsen. Azért hisznek ebben, mert hitük szerint az emberiség megfertőződött az eredendő bűnnel, és az emberek képtelenek utópiát teremteni a földön. Isten cselekedetére lesz szükség, hogy mindent helyrehozzon.
A liberálisok elutasítják ezt az elképzelést. Azt hiszik, hogy lehetséges lerombolni azokat a gonosz társadalmi és gazdasági intézményeket, amelyek minden bűn forrásai. Karl Marx azt tanította, amit kommunista paradicsomnak nevezett. A liberalizmusnak vannak alosztályai és szektás csoportjai. Ahogy a kereszténység magában foglalhat minden felekezetet és szektát — az amishoktól a katolikusokon át a koptokig — a liberalizmus képes befogadni a Black Lives Mattert, a feminizmust, az LMBTQ+ ideológiát, a kulturális marxizmust és a klasszikus gazdasági marxizmust is. Mindezek az áramlatok ugyanabba az irányba törekszenek, mert ugyanaz a hit és világnézet áll a középpontjukban.
Végjáték
Minden vallásnak van valamiféle globális küldetése is. A kereszténységnek van egy úgynevezett "Nagy Küldetése". A liberálisoknak is megvannak a maguk globális törekvései. A liberálisok mindig olyan dolgokat próbálnak létrehozni, mint az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap és az Egészségügyi Világszervezet. Amikor a Szovjetunió átvette Oroszország irányítását, ez nem volt elég. Leigázták Kelet-Európát, majd az eszme a föld határáig jutott Kuba, Kína, Észak-Korea és Vietnam stb. meghódításával. Che Guevara egyfajta utazó misszionáriusként dolgozott, motorkerékpárján a legtávolabbi dzsungelekbe is elrobogott, tanúságot téve a kommunizmus álevangéliumáról.
Ez a keret a legjobb módja annak, hogy megértsük a jelenlegi kultúrharcot. Nem eltérő politikai véleményekről vagy családi értékekről van itt szó. Ez vallások összecsapása — a különböző kiindulási pontoktól egészen a különböző végpontokig. Ez az oka annak, hogy száz évvel ezelőtt figyelmen kívül hagyhatták a politikai nézetkülönbségeket, de ma a politikai különbségek megosztják még a családtagokat is. Ezek nem politikai nézetkülönbségek. Ezek más vallások, és ezek a vallások szemben állnak egymással.
A modern liberalizmustól sújtott nemzetek és városok egyetemesen dekonstruálódnak. Buzgón haladnak előre a Nagy Küldetésük felé. Ezek a nemzetek vallást váltottak, és most egy új istennek áldoznak, hogy lecsillapítsanak egy újfajta bűnt. Ez megmagyarázza, hogy a korábban keresztény nemzetek hanyatlása miért esik egybe a liberalizmus felemelkedésével.
Az egyik hitben hosszú feljegyzések vannak virágzó nemzetekről és társadalmakról, a másikban pedig a pusztulásról és hanyatlásról. Mindkét vallás rendelkezik az ártatlanság állapotával, eredendő bűnnel, a megváltás tervével és az üdvösség jövőbeli reményével. Mindkét vallásnak globális küldetése, hogy tanítvánnyá tegye a nemzeteket. A nemzetek jövője pedig a vallásuktól függ.
Liberalism Is a False Gospel and a Counterfeit Religion
by T.S. Weidler │ American Thinker
