EGY IDENTITÁSVÁLSÁG LÉTREHOZÁSA

 Frank Furedi  Spiked


A nemi identitászavaros gyermekek számának növekedésén nincs mit ünnepelni


A nyugati társadalmakban jelentősen megnő azoknak a fiataloknak az aránya, akik LMBT-ként azonosítják magukat. Ez sehol sem szembetűnőbb, mint az Egyesült Államokban.

Az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja (CDC) által nemrégiben közzétett jelentés szerint a középiskolás diákok 25 %-a vallja magátLMBT-nek. A CDC megállapította, hogy a tizenévesek 12,2 %-a biszexuálisnak, 5,2 %-a "érdeklődőnek", 3,2 %-a melegnek vagy leszbikusnak, 3,9 %-a pedig "egyébnek" vallja magát. Valójában azoknak az amerikai felnőtteknek az aránya, akik nem azonosítják magukat heteroszexuálisként, kétszerese az egy évtizeddel ezelőttinek.

Hasonló átalakulás ment végbe a nemi identitás terén is. Tavaly a CDC egészségügyi felmérése kimutatta, hogy a 13 és 25 év közötti emberek aránytalanul nagy részét teszik ki azoknak az embereknek, akik transzneműnek vallják magukat. Például a 18-24 évesek a teljes népességnek csak 11 %-át teszik ki, de a transznemű népességnek a 24 %-át.

Tehát mi áll a fiatalok szexuális és nemi identitásának átalakulása mögött? Jeffrey Jones, a Gallup munkatársa azt állítja, hogy a mai gyerekek "olyan kultúrában nőttek fel, ahol LMBT-nek lenni normális volt, és nem olyasmi, ami miatt az embereknek szégyellniük kellett magukat, vagy megpróbálták elrejteni". Hasonlóképpen, az LMBT-szektorban dolgozók azt állítják, hogy a fiatalabbak egyszerűen csak nyugodtabban mutatják meg az "autentikus" énjüket, mint az idősebbek. Phillip Hammack, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem Szexuális és Nemi Sokszínűség Laboratóriumának igazgatója a transz identitás közelmúltbeli növekedését ahhoz hasonlítja, ahogy az 1990-es években a fiatalok melegnek, leszbikusnak és biszexuálisnak bélyegezték magukat. Ahogy egy kommentátor fogalmazott, "a queer fiatalok számának növekedése [...] azt jelzi, hogy egyre többen vállalják meg nyíltan és őszintén a szexuális orientációjukat és identitásukat".

De ez a magyarázat csak egy része a történetnek. Természetesen igaz, hogy a múltban többen rejtették el szexualitásukat, mint ma. A meleg és leszbikus mozgalom valóban elősegítette a szexuális kisebbségekkel szembeni nagyobb toleranciát. De nem arról van szó, hogy a fiatalokat egyszerűen magukra hagynák, hogy levonják saját következtetéseiket identitásukról. Éppen ellenkezőleg, az LMBT identitások elterjedtebbé váltak, mert a nyugati társadalmak különlegesként kezelik ezeket. A gyerekek azt az üzenetet kapják, hogy jó LMBT-nek lenni, és potenciálisan problémás heterónak vagy "cisz neműnek" lenni.

Ez a dinamika különösen hangsúlyos, ha transznemű identitásokról van szó. Az oktatási és kulturális intézmények kulcsszerepet játszanak abban, hogy a fiatalokat arra ösztönözzék, hogy megkérdőjelezzék, vajon "nemi identitásuk" összhangban van-e a biológiai nemükkel. Mi több, ezek az intézmények hajlamosak a nemet és a szexualitást az emberek életének központi aspektusaiként bemutatni — mint olyan tulajdonságokat, amelyek meghatározzák létezésünket és identitásunkat.

Ugyanakkor a gyermekkor sokkal szexualizáltabbá vált. A szexuális nevelést nemcsak egyre fiatalabb tanulóknak kínálják, hanem hatásköre is folyamatosan bővül. Az iskolák egykor megtanították a diákokat a szex biológiai tényeire, vagy arra, hogyan kerüljék el a terhességet és a szexuális úton terjedő fertőzéseket. Most azonban a hangsúly a szexualitás és a nemi identitás felé tolódott el. Az iskolák ma tudatosan arra ösztönzik a gyerekeket, hogy ne vegyék magától értetődőnek biológiai identitásukat, mint lányokat vagy fiúkat. Már a négy-öt éves gyerekeket arra ösztönzik, hogy gondolkodjanak el identitásukon, és legyenek nyitottak arra a gondolatra, hogy "genderfluidok" vagy "nem binárisak".

Mindez hihetetlenül zavaró hatással volt a gyerekekre. A kisgyermekeknek bizonyosságra és állandó megerősítésre van szükségük a világban elfoglalt helyüket illetően. De ezt ma nem kapják meg. A felnőtt társadalom feladta a szocializációjuk felelősségét. Ehelyett arra ösztönzik a gyerekeket, hogy összpontosítsanak szexualitásukra és nemükre, és fedezzék fel és kérdőjelezzék meg, hogy kik ők. Az eredmény a fiatalok identitásának egyre növekvő válsága.

E fejlemények támogatói szeretnek hízelegni maguknak. Szeretik azt gondolni, hogy a nyitottság légkörét erősítik, amelyben a fiatalok szabadon felfedezhetik valódi énjüket. Ehelyett azonban sok fiatalt félrevezetnek és összezavarnak.

(fordítás: Microsoft Edge böngésző)

The making of an identity crisis
by Frank Furedi | Spiked