— Brendan O'Neill │ Spiked
Úgy látszik, hogy a zöld aktivizmus minden cselekedete arra irányul, hogy megnehezítse a dolgozó emberek életét
Képzelje el, ahogy egy operaénekes lánya megakadályozza a munkásosztálybeli férfiakat abban, hogy elvégezzék a munkájukat. Egy fiatal nő — akinek olyan jó kapcsolatai vannak, hogy valószínűleg elnökök is elérhetőek számára gyorshívószámon — fizikailag akadályozza a teherautó-sofőröket abban, hogy tegyék a dolgukat. Egy kiváltságos gyermek, aki hasonlóan jómódú cimboráival összegyűlik, hogy megakadályozza a dolgozó embereket a munkájukban.
A politikai tiltakozásnak álcázott dühkitörésről készült fotók lenyűgöző történetet mesélnek a zöld politikában megjelenő osztályharcról és nárcizmusról. Az út közepén az önelégültnek tűnő fiatalok. Az egyiknek zöld a haja. Mások sapkát viselnek. Egyikük sem vezetett még teherautót. Transzparenseiken arról beszélnek, hogy meg kell védeniük a Földet az ember gonosz égetésétől, a mérgező olajiszaptól. A háttérben pedig ennek a gonosznak az állítólagos ügynökei — a kamionosok, dolgozó emberek, akik tétlenül állnak a tartálykocsijaik mellett, miközben a világ médiája felvételeket készít Gretáról, amint Gaia miatt szomorkodik.
Milyen találó pillanatkép az erények hierarchiájáról abban, amit ma radikális politikának neveznek. A munkásosztálybeli emberek háttérfigurákká, mellékszereplő karakterekké degradálódnak egy olyan drámában, amelyben szenvedélyesen összpontosít a kiváltságosok felfokozott szorongására. Munkások csoportja, mint a jómódúak ökoneurózisának háttere. A politikai és médiaelit, az ökoinfluencerek és légiónyi híveik által kialakított erkölcsi univerzumban a felső-középosztály irracionális félelmeinek nagyobb súlya van, mint a munkásosztály életszínvonalának.
Az Egyesült Királyságban a Just Stop Oil nyálas aktivistái, akiket mind Poppynak vagy Edrednek hívnak, elzárják az utakat, és megakadályozzák az építőket, állványozókat, futárokat, anyukákat és másokat abban, hogy elvégezzék alapvető munkájukat. Üdítő volt látni a dolgozó emberek visszavágását a megélhetésükhöz való joguk ilyen önkényes korlátozásával szemben — ahogy az állványozók eltakarítják az útból az ökoizgatóka. Ahogy a londoni Smithfield húspiac egyik dolgozója fogalmazott néhány évvel ezelőtt, amikor az Extinction Rebellion figurái berontottak, hogy az állatok jogaiért vagy valami ilyesmiért kiálljanak: miért kellene hagynom, hogy ez a "rajongó csőcselék" megakadályozzon abban, hogy "ki tudjam fizetni a számláimat"?
A zöldek nyíltan kampányolnak azért, hogy a munkásosztálybeli közösségeket megfosszák a jól fizető munkájuktól. Megpróbálják megakadályozni egy szénbánya létesítését az északnyugat-angliai Cumbriában, amely 500 jó munkahelyet teremtene és évi 2,8 millió tonna szenet termelne. Nos, mit számítanak a szénbányászok jogai a diplomások vallásos meggyőződésével szemben, miszerint közeleg a végidő? Ezekhez képest még Thatcher is amatőr volt, ahogy a szénbányászokat a munkaügyi központba paterolta. "Szén, nem segély!" — kiabálták a baloldaliak a nyolcvanas években. "Tartsátok a szenet a lyukban!" — kiáltják ma a zöldek.
Az EU által Hollandiában bevezetett ökológiai szabályozás azzal fenyeget, hogy több ezer gazdálkodó válik munkanélkülivé. Az ír gazdák attól tartanak, hogy 56 000 munkahelyet veszíthetnek el a Net Zero szekta irracionális követelései miatt. A dán kamionosok dühösek az új zöld üzemanyagadó miatt, amely csökkentheti a fizetésüket. Az ökoklerikálisok szüntelen háborúja az autók ellen egyre drágábbá teszi az autózást. Ahogy Michael Lind író mondja, a "15 perces város" — ahol a helyi tanácsok új szabályokat és infrastruktúrát vezetnek be az autózás visszaszorítása érdekében — a "munkásosztály rémálma".
Amikor éppen nem a dolgozó emberek munkához való jogába avatkoznak bele, akkor a szabadidős tevékenységeiket támadják. Aki azt hiszi, hogy véletlen egybeesés, hogy az ökomajmok oly gyakran célozzák meg a munkásosztály által kedvelt sporteseményeket — a snookert, a lóversenyt, a focimeccseket —, az nem figyelt eléggé. Még a kéthetes kiruccanás is veszélyben van: a kevésbé tehetősek kiszorulnak a légiközlekedésből a Net Zero-célkitűzések miatt, amelyek azzal fenyegetnek, hogy az olcsó repülőjegyek a múlté lesznek.
És most itt van Greta, aki egy jelentés szerint "vigyorog", miközben megakadályozza a svéd férfiakat a munkájuk elvégzésében. Talán a jövő héten már azokat a repülőtereket fogja blokkolni, ahonnan az ilyen férfiak elrepülnek egy jól megérdemelt pihenésre. Ha van valami jó oldala az életszínvonal-válságnak, akkor az az, hogy napvilágra hozta azt, amit néhányan már régóta sejtettünk: a környezetvédelem az osztályellentétet jelenti. A zöld sírás az ember "mérgező" lábnyoma miatt a bolygón az ipari forradalom iránti régi arisztokrata megvetés felelevenítése. Hogy a tömegtársadalom és a benne élő tömegek — munkások, fogyasztók, sofőrök, nyaralók — azok, akik igazán taszítják a lelkészeket és az Eton-gyerekeket, azokat, akik elállják az utakat a Földanyáért. Hogy a "bolygó megmentésének" bársonykesztyűje mögött ott lapul a vasököl, amely arra kényszeríti a népet, hogy kevesebből éljen. Másképp hogyan magyarázzuk, hogy energiaválság idején olyan követeléseket támasztanak, amelyek még drágábbá tennék az energiát?
Az a kép, amelyen Greta és barátai ökoerényeket sugároznak, miközben a háttérben a dolgozó férfiak frusztráltan várakoznak, jól mutatja, mennyire eltorzultak a társadalom prioritásai. Az igazság az, hogy ezek a férfiak — névtelenek, nem ünnepeltek, az öko-korrektek gúnyosan néznek rájuk — sokkal fontosabb szerepet játszanak a társadalomban, mint Greta és a többiek. Greta egyetlen árucikke a félelem — az az ostoba állítás, hogy már csak néhány évünk maradt arra, hogy megmentsük a bolygót az ember által okozott pokoltűztől. Ez semmit sem tesz hozzá a társadalmi jóléthez. Ezzel szemben azok a tartálykocsivezetők messze földön szállítják a csodálatos olajfolyadékot az embereknek és a vállalkozásoknak, akik zseniális módon felszabadítják a benne rekedt napfényt, és felhasználják azt a járművek meghajtására, az otthonok fűtésére és energiatermelésre. Egy ilyen dolgozó ember felér ezer ökonyafogóval.
