— Mark Lewis │ Townhall
"Janxing (Kína) megyében, Jünnan (tartomány) gazdag, sós síkságokkal borított vidékén 1951 áprilisában több mint száz középiskolás diákot tartóztattak le és kínoztak meg, miután egy névtelen feljelentés eljutott a helyi (kommunista) pártközpontba. A tízéves Wu Lieninget egy gerendára akasztották és megverték. A nyolcéves Ma Silit egy keresztbe térdelő helyzetben kötözték meg. Két kínzója egy farúdat helyezett a combjaira, és azt nyomta lefelé, összezúzva a lábát és a térdét a betonpadlón. Még a hatéves Liu Wendit is azzal vádolták, hogy egy kémcsapat vezetője. Két gyermeket halálra kínoztak. Ez nem egyedi példa volt. Szecsuán (tartomány) egyik milíciacsapata szintén megpróbált ellenforradalmárokat leleplezni az iskolások között. Néhányuknak mindkét kezét és lábát összekötözték, miközben fejjel lefelé lógtak; másokat színlelt kivégzéseknek vetettek alá. Hármat halálra kínoztak, további öt gyerek pedig öngyilkosságot követett el. Az áldozatok közül körülbelül ötvenen élték túl a bántalmazást, bár sokan egy életre megnyomorodtak vagy megcsonkultak." (Frank Dikötter: A felszabadulás tragédiája, 5. fejezet: A nagy terror)
Üdvözöljük a baloldal csodálatos halálkultúrájában.
És csak a baloldal tudja, hogyan kell ezt megtenni. És ismétlem, aki ellenük van, az a nagy, földi Shangri-la ellen van, és el kell hallgattatni. Ez gyakran ártatlan emberek millióinak megölésével jár. Nos, egy nap úgyis mind meghalnak, mondta Sztálin.
Amikor Mao Ce-tung átvette a hatalmat Kínában, azonnal hozzálátott "szocialista" gazdasági rendszerének megvalósításához. Ez a "földreformot" jelentette, ami annyit tett, hogy elvették a földet a "gazdag földbirtokosoktól", és szétosztották a "szegények" között. Nos, a "gazdag" fogalmát lazán alkalmazták, és alapvetően bárkit jelenthetett, akinek valamije volt. (Mao ezzel mentorát, Sztálint követte, aki az 1930-as években ugyanezt tette a Szovjetunióban.) Mao kommunista rendszerével szemben jelentős ellenségesség volt tapasztalható, különösen vidéken, de a városokban is. Gazdasági terve mindenütt szánalmas katasztrófába torkollott. Nézzük Dikötter hogyan magyarázza el a diktátor szorult helyzetét:
"1950 nyarára a kommunistáknak kevés barátjuk maradt. A párt — magyarázta Mao a kollégáinak — "minden irányba támadólag lépett fel", és csak ellenségeket szerzett. A kapitalisták nem kedvelték a kommunista pártot, a munkanélküliek nyugtalanok voltak, és a legtöbb munkás elégedetlen volt a gazdasági visszaesés miatt. Vidéken a falusiakat a végletekig megadóztatták, míg a városokban az értelmiségiek attól féltek, hogy elveszítik az állásukat. A művészetekben dolgozók nehezményezték a politikai befolyást. Az új rendszerrel szembeni ellenállás a vallási körökben is elterjedt volt. Az egész ország feszült — jegyezte meg Mao —, és "mi meglehetősen magunkra maradtunk".
Ahogy Dikötter is írja: "A paranoia a rendszer velejárója volt, amely saját árnyékától való félelemben élt". Sztálin ugyanebbe a problémába ütközött. Az emberek ellenállnak a kötelező baloldaliságnak — lásd Bud Light. A paranoia tehát gyakori jelenség baloldali körökben, mert tudják, hogy amit tenni akarnak, az nem lesz népszerű a tömegek körében, és félnek, hogy az emberek fellázadnak. És természetesen pontosan ez történik. A baloldaliság soha nem győzhet párbeszéddel: csak erőszakkal. Ezt látjuk ma Amerikában.
Szóval, mi volt Mao választása? Mit tehetett volna? A megoldás egyszerű volt: elkezdett embereket ölni (terror). Ismét Dikötter: "Egy teljes éven át (1951-ben) a földreformmal párhuzamosan futott a Nagy Terror, amely gyökerestől megrázta az országot, és az élet minden területén az embereket arra kényszerítette, hogy állást foglaljanak".
Amint e rovat első idézetében megjegyeztük, még a hatéves gyerekek sem úszták meg a kommunisták kínzásait. Nos, most Amerikában sem menekülnek el előle, hiszen számtalan gyermeket csonkítanak meg a baloldaliak a szexuális elfajzásuk és perverzitásuk oltárán. Mit gondolnak, milyen messze esik a csonkítástól a gyilkosság? Mao Kínája megmutatja nekünk: nem túl messze.
Egy baloldali mindig baloldali marad — Kínában, a Szovjetunióban, Kubában vagy Amerikában. Ha azt hisszük, hogy Amerikában nem fogják megtenni azt, amit Kínában és máshol tettek (tesznek), akkor durva sokkban lesz részünk, ha valaha is megkaparintják a hatalmat, amire annyira vágynak.
The Left’s Culture of Death I: Age is Irrelevant
by Mark Lewis │ Townhall
