— Steve Rose │ American Thinker
A legnyilvánvalóbb hibája az, hogy bizonyos személyek azt állítják, hogy elnyomottak, miközben egyidejűleg élvezik a kormány, a média, a tudományos élet, a teljes szórakoztatóipar, a nagyvállalatok és a nagy technológiai cégek támogatását. Lehetsz marginalizált áldozat, vagy élvezheted a létező legerősebb intézmények támogatását, de mindkettő egyszerre nem lehetséges.
A woke-izmus önmagának is ellentmond. Vegyük például azt a mondatot, hogy "minden fehér ember rasszista". Lefordítva: szerintük az emberek ezzel a bőrszínnel gonoszak — mert a bőrszín alapján különítik el az embereket.
A woke-izmus felszínes emberi tulajdonságokat — például a bőrszínt, amely semmi igazán fontosat nem árul el az egyénről — vesz alapul, és a társadalom központi szervezőelvévé teszi ezeket. Megpróbálják az egész társadalmat a felszínes tulajdonságok körül átszervezni.
Mi a helyzet a hatásaival? Beváltja-e a woke-izmus az ígéreteit? Nem, éppen ellenkezőleg. Amellett, hogy mindenkit szerencsétlenné tesz és megmérgezi a kultúrát, a woke-izmus rombolja a faji kapcsolatokat.
De ezek a nyilvánvaló hibák azonban mélyebb hibákra utalnak.
Miért támogatja a woke-izmus a hatalommal rendelkezők áldozattá válását, miért tesz úgy, mintha harmóniára törekedne, miközben szítja a megosztottságot, és miért dicséri a felszínességet? Ha megnézzük, hogyan működik a woke-izmus, az segít a megértésében.
A woke-izmus a kritika és a vádaskodás által él és lélegzik. A "kritizáljuk egymás hibáit, mindaddig, amíg nem szeretjük egymást" stratégiája kölcsönös bizalmatlanságot eredményez. Fegyverré teszi az emberi tökéletlenséget. De még tovább: a woke-izmus lehetetlen. Ezért van az, hogy még Hollywood is — a maga gazdag fanatikusaival — kudarcot vall a woke-izmussal. Nem arról van szó, hogy "sok a tennivaló". Az egész működésének alapgondolatai hibásak, elejétől a végéig. Nem számít, hogy mennyi "munkát" fektetünk belé, mert az soha nem lehet elég.
A woke-izmus azt feltételezi, hogy a dolgokat rosszul csináló emberek kritizálása majd helyrehozza a dolgokat. Olcsó, gyorséttermi stílusú instant erkölcsi felsőbbrendűséget kínál a hülyék számára. De ezek a bizonyos problémák megoldására tett erőfeszítések csak újabb, súlyosabb problémákat idéznek elő.
A kritika feltételezi, hogy van mit kritizálni. Párhuzamba állítható a szocializmusnak a vagyon újraelosztására való összpontosításával, feltételezve, hogy a vagyon mindig rendelkezésre fog állni, amit majd szét lehet osztani. Mindkét viszonyulás parazita. És minden éhes parazitának szüksége van egy gazdatestre.
Ezért van az, hogy amikor nem találnak elég tényleges rasszizmust, a woke-isták faji álhíreket találnak ki. Azért kell a woke-istáknak a tudatalatti rasszizmushoz, a mikroagresszióhoz és a "hallgatás erőszak" kifejezéshez folyamodniuk, mert a tudatos rasszizmus, a tényleges agresszió és a tényleges erőszak ritka. Nincs elég élelem a parazita számára. A régi gazdatestet már nagyrészt kiszipolyozták.
De a woke nyúlüreg még mélyebben van.
Képzeljük el, hogy ezek bármelyikére felhívjuk a figyelmét egy keményvonalas woke fundamentalistának. Vajon mit szólna hozzá?
Ezek az érvek valószínüleg mindenki számára abszurdnak tűnnének, beleértve magát a woke-istát is. De ez nem számít.
A woke-izmus elutasítja magát az érvelést is, amikor csak kényelmesnek találja ezt. Szelektíven freudiánusan jár el, amikor azt állítja, hogy az ész a szenvedélyek játékszere, és az ész mindig csak racionalizálás. A fenyegetés hatására a woke-isták szubracionálissá válnak.
Más szóval, a woke-izmus egy fundamentalista vallási szekta, amely immunis az érvekre, a logikára és a bizonyítékokra.
Forszírozzuk egy kicsit ezt a tényt, és a woke szektások visszahúzódnak az általuk tisztának vallott kis szívükbe. "Hát nem jók a szándékaink? Nem jót akarunk? Nem éri meg a mi nemes képzeletbeli utópiánk érdekében feláldozni a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a vallásszabadságot és minden mást? Nem érik meg nemes céljaink, hogy összetörjünk néhány tojást? Nem szentesíti-e a cél az eszközt?"
Ha ez pontos lenne, akkor a woke-isták a nők minden sikerét ünnepelnék a patriarchátus felett, a fekete egyénekét a fehérek felett, az LMBTQ egyénekét a heterók felett, és így tovább.
A woke-izmus tehát Candace Owens, Clarence Thomas, Larry Elder és Thomas Sowell diadalát ünnepli a "fehér felsőbbrendűség" felett. Sarah Palin, Winsome Sears és Amy Coney Barrett diadalát ünnepli a patriarchátus felett. Richard Grenell, Dave Rubin és Douglas Murray győzelmét ünnepli a homofóbia felett.
Nem igaz? Persze, hogy nem. Ezek a személyek az állítólagos eszméik győzelmét testesítik meg. A woke-izmus mégis támadja őket, gonoszul és könyörtelenül.
A helyzet az, hogy ez nem igazán a bőrszínről, a nemről vagy a genderről szól. Ezek csupán eszközök, amelyekkel az emberek bebizonyítják, hogy megfelelnek a jelenlegi agendának.
És ebben rejlik a wokeizmus legvégzetesebb hibája: ez egy csalás. Becsapás, szemfényvesztés, szélhámosság. Régimódian szólva: képmutatás.
A woke-izmus "nemes céljai" csak fügefalevelek. A woke-izmus úgy tesz, mintha megoldaná a faji, nemi stb. problémákat.
De mindezek alatt valójában csak a jó öreg kommunizmus lapul.
Ez az egész a hatalomról szól.
A magasztos eszmék trójai falovak, bennük kommunistákkal. A báránybőr alatt egy farkas rejtőzik.
Ez a "farkas" ugyanaz a régi mérgező marxizmus, új ruhába öltöztetve. Ez egy másik változata annak, ami több mint százmillió embert gyilkolt meg, számtalan másikat elnyomott, és továbbra is nyomorúságot terjeszt világszerte. Ugyanaz a régi kulturális méreg, csak most cukorba mártva. A woke-izmus egy politikai Harvey Weinstein, aki nemesnek hangzó ügyeket használ ördögi tettek leplezésére.
A woke papság ezt be is ismeri. Kendi: "A kapitalizmus alapvetően rasszista" és "a rasszizmus alapvetően kapitalista". A BLM alapítója: "Mi képzett marxisták vagyunk". DiAngelo: "A kapitalizmus tehát össze van kötve a rasszizmussal".
George Carlin már évtizedekkel ezelőtt kiszúrta a csalást: "A politikai korrektség fasizmus, amely úgy tesz, mintha udvariasság lenne." Már akkor tisztábban látott, mint ma a legtöbb ember.
A woke-izmus toleranciának álcázott szellemi herpesz. Ez egy tudatvírus, amelyet módszeresen arra terveztek, hogy leigázza az emberiséget azáltal, hogy eltéríti a jó szándékú emberek ideáit, hogy azokat ellenük fordítsa.
Olyan emberek találták ki, akik több hatalmat akarnak a többiek felett. Sokakat rászedtek arra, hogy cirkáljanak, és vidáman kijavítsanak mindenkit az általuk kitalált szabályok szerint, ezt rasszistának, azt szexistának, amazt sértőnek nyilvánítva stb. De ezek a barmok nem azok az erkölcsileg felsőbbrendű keresztes lovagok, akiknek tettetik magukat. Ők balekok. Morális gyorsétterem-narkósok. Megtévesztő taktikával rászedték őket, hogy csatlakozzanak egy politikai-vallási szektához, amely üldözi a kívülállókat.
Mindenkinek, aki állandóan kijavítja mások nyelvtanát, rosszalló tekintettel, sóhajokkal, fejrázással és olyan kijelentésekkel kellene találkoznia, mint: " Nézd, én nem vagyok a te szektád tagja. Ne erőltesd rám az erkölcseidet!" Egy tolakodó, prédikáló, ujjal mutogató fundamentalista politikai szekta tagjának lenni már nem menő.
Most már tudjuk. A koncertnek vége. Itt az ideje, hogy lekapjuk az álruhákat, lerántsuk az álarcokat, és minden lehetséges alkalommal félrehúzzunk minden fügefalevelet.
Itt az ideje, hogy felfedjük a wokeizmust úgy, ahogyan az valójában van, és végezzünk vele, és tanuljunk mindebből, hogy soha többé ne térhessen vissza.
The Fatal Flaw At The Core Of Wokeism
by Steve Rose*│ American Thinker
(*ez álnév)
