KORUNK ZŰRZAVARÁNAK OKA: A FORRADALMI MENTALITÁS

— Fabio L. Leite │ Another City

Olavo de Carvalho brazil filozófus gondolatai igen hasznosak nemcsak korunk destruktív kulturális áramlatainak elemzésénél, hanem azok kritikájánál és a velük szembeni ellenállásnál is. Ezen áramlatok közül sok azokból az ideológiákból ered, amelyek egykor európai testvéreink elnyomását okozták.

A három inverzió

A forradalmi mentalitást (nácizmus, kommunizmus, feminizmus, "homoszexualizmus" stb.) három "inverzió" jellemi — írja Olavo de Carvalho filozófus — függetlenül azok feltételezett értékeitől, illetve attól, hogy békés vagy erőszakos eszközöket használnak-e.

Ezek a következők:

1. Az idő észlelésének inverziója

Az utópikus jövő rögzített, előtte viszont minden képlékeny. A múltat annyiszor lehet újraértelmezni, ahányszor csak szükséges ahhoz, hogy igazolja a rögzített jövő felé való haladást. A jelent tetszés szerint lehet alakítani a jövő elhozatala érdekében. Mivel a múltat és a jelent természeténél fogva képlékenynek tekintik, magának a valóság fogalmának a terén sincs értelme ellenállni ennek az elkerülhetetlen fejlődésnek. Bármilyen ellenállás csak valamiféle tudatlan vagy gonosz akaratból származhat, azokéból, akik ellenzik ezt a természetes képlékenységet.

2. Az erkölcs megfordítása

Mivel a rögzített jövő minden jó összessége, bármi, amit ennek elérése érdekében teszünk, egyformán jó. A "történelem bírósága" felmentene minden "bűnt", amelyet az a forradalmár követett el, aki segített megteremteni ezt a jövőt, elvégre utólag, amikor ez a jövő elérkezik, ezeket a tetteket egyáltalán nem fogják bűncselekménynek tekinteni. A forradalmár így képtelenné válik arra, hogy bűnösnek érezze magát bármilyen hazugságért, csalásért, lopásért vagy akár gyilkosságért, amit elkövet. Ezek mind erényes cselekedetek, mert szívében minden jó összességét hozzák létre.

 

3. Tárgy-objektum inverziója

Mivel ez a jövő rögzített és valamiképpen elkerülhetetlen, bárki, akit egyéni gyilkosságokban, terrorcselekményekben vagy akár népirtásokban ölnek meg, nem áldozat, hanem bűnös. Mivel ellenezte a rögzített jövő elkerülhetetlen eljövetelét — amely minden jó összessége. A történelem megállíthatatlan vonata elé állította magát. Nemcsak áldozat, hanem 'bűnös' is abban, hogy ellenezte a forradalmat.

Valójában a forradalmárok, akik megölték őket, magukat tekintik az igazi áldozatoknak, akik kénytelenek voltak olyasmit tenni, amit nem akartak, a megöltek azon makacssága miatt, amiért nem fogadták el a forradalmi, mindenek felett jó jövőt, vagy éppen nem alkalmazkodtak hozzá. Nem forradalmárok ölték meg őket. Ők csak a történelem eszközei voltak. Őket csupán arra használták, hogy öngyilkosságot kövessenek el az váldozatok, amikor a történelem hullámával szemben oda vetették magukat. Az áldozatok szennyezték be az elkövetőket, mert ha nem lettek volna rosszak, és nem álltak volna ellen, miközben a forradalmárok a tökéletesen jó jövő eljövetelén fáradoztak, akkor soha nem tapadt volna vér a kezükhöz.

A forradalmi mentalitás a jövő bálványozása

A forradalmi mentalitás nem egyszerűen valamiféle politikai mozgalom. Sőt, politikailag többször, sőt egyidejűleg is, ellentmondásos pozíciókat fogalmazhat meg. Lásd a liberálisokat, akik a feminizmus és a homoszexuális agenda mellett állnak a Nyugaton, ugyanakkor támogatják az iszlám rezsimeket, ahol a nők és a melegek ilyen jogai halálbüntetéssel sújtott bűncselekmények.

Nem véletlen ellentmondás, hogy nem ezt veszik észre. Ez egy kiszámított kétértelműség, mivel mindkét álláspont segít elpusztítani az ellenséget (a Nyugatot vagy az Egyesült Államokat), és ez a pusztítás elősegíti az általuk elképzelt progresszív jövő eljövetelét. Tehát mindkét dolog egyszerre működik, nem holmi tudatlanságból, hanem az előrelátó tervezés okán.

Nem a koherenciáról van szó, nem az erkölcsről, legyen az helyes vagy helytelen. Ez a jövő beteg bálványimádása, amelyben minden cselekedet erkölcsös, azon egyszerű oknál fogva, hogy az "haladást" jelent a jövő felé. Ahogy a neve is mondja, ez egy mentalitás, amely képes vallási vagy vallásellenes diskurzusokat, keresztényellenes vagy keresztény agendákat, jobb- vagy baloldali kérdéseket, nacionalista vagy internacionalista megközelítéseket is magáévá tenni.

Mindezt felismerhetjük, amikor megtaláljuk a fenti három inverziót egy személy vagy egy mozgalom megfigyelésekor azok viselkedésében. Valójában soha nem a szóban forgó témákról szól ez az egész, hanem arról, ahogy az ügyeket intézik. Olavo szavaival: ez igazából "spirituális és pszichológiai probléma, de leglátványosabb megnyilvánulása és fő eszköze a politikai cselekvés".

Tulajdonképpen a forradalmárok még sokakat is maguk mellé állíthatnak azzal, hogy előterjesztenek egy ügyet, és hagyják, hogy az ellenségeik harcoljanak ellene, sőt akár győzzenek is, amennyiben azok is forradalmi mentalitással küzdenek.

A forradalmi mentalitás mint globális kulturális mozgalom

A forradalmi mentalitás több, mint egyfajta keret, amellyel megérthetjük az aktuális kérdéseket. Ez egy kulturális mozgalom, amely történelmi dokumentumokkal visszavezethető az eredetéig. Valójában ez az 'egyetlen' globális kulturális mozgalom, amely folyamatossággal és történelmi öntudattal létezett az elmúlt 500 évben, számos országban és azok felett, sokszor azt színlelve, mintha csak valamiféle helyi szerveződésről lenne szó. A 15. század körül kezdett kialakulni, és a francia forradalom az első nagy kifejeződése, amely elindította a totalitarizmusok, a világháborúk és az állandó népirtások korszakát.

A forradalmárok egymásra hivatkoznak, néha nem értenek egyet, néha tökéletes folytonosságot keresnek, vagy kreatív módon alkalmazzák az általuk egyetemesnek tartott elveket koruk körülményeire. Ez azt jelenti, hogy ez egy spirituális és kulturális mozgalom, amely tudatában van a saját történelmének — ez nem megvilágosodottak cselszövése, nem valamiféle összeesküvés, sem egy elit által vezérelt, felülről lefelé ható mozgalom, sem egy alulról felfelé irányuló törekvés.

Mint ahogy egykor a germán törzsek egy teljesen új civilizációt hoztak létre, amelyet mi Nyugatnak neveznénk, miközben a Kelet-Római Birodalom görög-római népessége még mindig egyszerű barbároknak tekintették őket: a forradalmi mentalitás a világban való létezés egy módja, és ugyanakkor ezen világ megértésének eszköze is egyben. Ennek pillérei és a forradalmi akciók minden formájának közös vonása: az Olavo de Carvalho által kifejtett három inverzió.

A forradalmi mentalitás politikai kifejezésre jutása óta eltelt 200 évben több embert ölt meg, mint a történelem összes korábbi háborúja, járványa, természeti katasztrófája együttvéve. A forradalmi mentalitással átitatottak által elkövetett népirtások nemcsak háborúkat foglalnak magukban, hanem saját ártatlan lakosságuk békés időkben történő üldözését is — azokét, akik "ellenálltak" a dicsőséges jövő eljövetelének.

Valójában ennek a lehetetlen jövőnek minden kudarcát valamiféle személyes ellenállásnak vagy árulásnak tulajdonítják, soha nem annak a ténynek, hogy a valóságot nem lehet átformálni, és a dicsőséges jövő csak illúzió.

A forradalmi mentalitás az egész történelem fölött ítélkezik

Olavo így határozza meg a forradalmi mentalitást:

"Ez egy állandó vagy átmeneti szellemi állapot, amelyben az egyén vagy csoport azt hiszi, hogy politikai cselekvéssel képes átformálni az egész társadalmat, néha magát az emberi természetet is. Ez az egyén vagy csoport azt is hiszi, hogy mint egy jobb jövő ügynöke vagy hordozója, felette áll a jelen vagy a múlt emberisége által hozott ítéleteknek. Csak a "történelem bíróságának" tartoznak számadással.

Ez a bíróság azonban definíció szerint a maga a jövendőbeli társadalom, amelyet — állításuk  szerint — a forradalmi egyén vagy csoport képvisel a jelenben. És mivel ez a jövő társadalma csak ezen a személyen vagy csoporton keresztül tud tanúságot tenni vagy ítéletet mondani a jelenben, ezért ők lesznek az egyetlen szuverén bírái saját cselekedeteiknek.

Nem csupán azoknak: ők az egész emberiség bírái — a jelenben, a múltban és a jövőben. Így képesek vádolni és elítélni minden törvényt, intézményt, hitet, értékrendet, viseletet, cselekedetet és művet minden korszakban. És mindezek megítélése fölött állva, a forradalmi személy vagy csoport olyannyira a történelmi emberiség fölött állónak látja magát, hogy joggal nevezhetjük őket valamiféle szuper-embernek (Super-man)." 

E mentalitás ábrázolásának egyik jelentős alkotása a regényirodalomban H. G. Wellsnek Az időgép című műve. A jövőbe utazva azt állítja, hogy az olyan rögzített, mint a tér. H. G. Wells, aki szocialista volt, akinek a szociáldemokraták nem voltak elég radikálisak, úgy vélte, hogy a világállam létrehozása elkerülhetetlen és kívánatos, és ezt hirdette A nyílt összeesküvés. A demokrácia revíziója és egyéb tanulmányok című könyvében.

Olavo három rosszat hasonlít össze, hogy még jobban illusztrálja koncepcióját. A nácizmus és a kommunizmus forradalmi mozgalmak, de a Ku Klux Klan nem az. Mind a nácizmus, mind a KKK hisz a faj felsőbbrendűségében, ami önmagában véve visszataszító elképzelés. De — legalábbis jelenleg — a KKK-hívők nem akarják az egész valóságot és társadalmat átformálni, hogy a torz elképzeléseiket keresztülvigyék. Megelégednének azzal, ha minden feketét kiirtanának a területükről.

A nácik és a kommunisták éppen ellenkezőleg, nemcsak egy bizonyos embercsoportot akarnak eltüntetni egy bizonyos területről. Ez gonosz lenne, de korlátozott érvényű. Valóban azt gondolják, hogy ezeknek az embereknek a létezése és a társadalomban betöltött szerepük egy "hiba" a valóságban, és arra törekszenek, hogy korrigálják magát a valóságot. Egy fix jövőt képzelnek el, amelynek eléréséért dolgoznak — és egy világot, ahol minden eszköz erkölcsös, azon egyszerű oknál fogva, hogy segíti ezt a fejlődést. És mindenki, aki nem támogatja e jövő elérését, vagy akit egyszerűen nem hajlandó megváltozni, az ellenség, az bűnösnek minősül, és halált érdemel.

A forradalmi mentalitás az egész emberiséget egy hipotetikus jövő alapján ítéli meg

Olavo a további leírást adja a forradalmi mozgalomról:

"A forradalmi mozgalmat minden kétséget kizáróan az jellemzi, hogy az egész emberiség valamint a jelen és a múlt feletti ítélkezési jogkört egy hipotetikus jövőre ruházza át. A forradalom a maga természeténél fogva totalitárius és univerzálisan terjeszkedő: nincs az emberi életnek olyan aspektusa, amelyet ne kívánna saját hatalmának alávetni, nincs a földgömbnek olyan régiója, amelyet ne igyekezne megérinteni befolyásának csápjaival."

Ezért Olavo nem tekinti forradalmi mozgalomnak az amerikai függetlenséget. Ez egy konzervatív függetlenségi háború volt, hogy megoldjon egy korlátozott, helyi problémát — egy autoriter királlyal kapcsolatos ügyet. Nem kívánt semmiféle rögzített egyetemes jövőt felismerni, nem fordította meg az erkölcsöt, nem fordította meg az erkölcsi cselekedetek alanyait és tárgyait, nem volt megoldása a világ számára: Amerikai Egyesült Államokat akart, nem pedig a Földgolyó Egyesült Nemzetét.

Forradalmi mentalitás kotra "kultúrharc"

Rendkívül fontos, hogy megértsük a forradalmi mentalitásnak ezt a három inverzióját, hogy észrevehessük, bárhol is jelenjenek meg — függetlenül attól, hogy milyen kérdésekről van szó, és még akkor is, ha ezek a kérdések minket is érintenek.

Ezek hatékony eszközök arra, hogy elemzést írjunk mindarról a kulturális és politikai "zűrzavarról", amit ma magunk körül látunk. Megmagyarázhatja a "változás" megszállott politikusainak a viselkedését, a "kultúrharcok" értelmét, és azt, hogy miért tűnik úgy, hogy a különböző országok hagyományos értékei nem tudnak megbirkózni a forradalmi gondolkodás hullámaival, amelyek elárasztják őket.

Megmagyarázhatja, hogy egy tegnap még hevesen ateista és baloldali országnak miért vannak olyan vezetői, akik a jámbor konzervatívok szerepét próbálják játszani; a baloldal felemelkedését Latin-Amerika legfőbb elnöki székeibe; hogy miért vált egy kommunista szuperhatalom a növekvő kapitalizmus referenciájává; és miért vesznek részt még a konzervatív egyházak is olyan világtanácsokban, amelyek az összes egyház közötti unió utópisztikus jövőjét keresik, "megmentve" a világ egész vallási forgatókönyvét önmagától.

A dolog valójában sohasem a hangoztatott kérdésekről szól. A lényeg mindig maga a forradalom. És a forradalom — minden témától függetlenül: a hatalom koncentrációja, az erők egyesítése, a forradalmi mentalitás terjesztése a három inverzió révén.

Hogyan harcoljunk a forradalmi mentalitás ellen?

Ahhoz, hogy harcoljunk ez ellen a kulturális szörnyszülött ellen, nem szabad a "témáira" koncentrálnunk, még akkor sem, ha azok életpártiak, kereszténységpártiak, "szeretetpártiak", "igazságpártiak". A forradalmi mentalitás lényegével kell küzdenünk, mert még életpárti és kereszténybarát eszmékkel is képes előre lépni. Akár a melegfelvonulások és szakszervezetek mellett vagy ellen vagyunk, ha egy politikai akció az egész társadalom számára egy teljes áttervezést szorgalmaz, akkor ez a forradalmi mentalitás működésének megnyilatkozása.

Határozottan tartózkodnunk kell attól, hogy bármiféle fix jövőért, az egész társadalmat érintő teljes átformálásért dolgozzunk, vagy akár csak kívánjunk azt. Tartózkodnunk kell a gondolattól, hogy felülvizsgálhatjuk a múltat azért, hogy ezzel igazoljunk egy jövőképet.

A lelki békénk árán is óvakodnunk kell attól, hogy cselekedeteink jóságát aszerint ítéljük meg, hogy tetteink milyen hatással vannak a világ "jobb hellyé" történő "átváltoztatására", és soha ne ítéljük meg az embereket és magunkat "pro és kontra" utópikus eszmék szerint. Valójában nem szabad másokat elítélnünk még a végső üdvösségük szempontjából sem, még kevésbé azzal kapcsolatban, hogy "együttműködők", "tudatosak" vagy sem valamilyen társadalmi jó viszonylatában.

Újra meg kell állapítanunk, hogy a múlt állandó és megváltoztathatatlan, hogy a jövő olyan, mint a lehetőségek amorf felhője, amellyel kapcsolatban a mi személyes választásaink csak kevés súllyal esnek latba az azt befolyásoló körülmények végtelen számú elemei között. Megszabadulhatunk a bűnös múltunktól, de nem igazán változtathatjuk meg azt.

Mindig emlékeznünk kell arra, hogy a jelenben hozott döntéseink sokkal nagyobb hatással vannak az örökkévalóságban való helytállásunkra, mint a saját jövőnkre.

"Ezért tehát ne aggódjatok a holnap miatt! — a holnap majd aggódik magáért. Elég a mának a maga baja." (Máté 6:34).

The Revolutionary Mentality is the Confusion of our Time

by Fabio L. Leite │ Another City

(Konsztantyin Juon: Új bolygó, 1921, Új Tretjakov Galéria, Moszkva)